Az átkozott történet nem ismer változást, fejlődést, csak értelmetlen nyüzsgést. Egy helyben siet.(...) Külsőségekben az emberi élet mindig ilyen volt, mint ma: éhség, háború, zavar, betegség, viszály, nyomor, szenvedés.(...) Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a holnapot éljük – holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük, holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet. Az el nem ért emberi lét felé való szüntelen sietésbe és gondba vagyunk beleágyazva. Semmi sem elégít ki, semmi nem nyugtat meg, sem érzéki gyönyör, sem gazdagság, sem hírnév, sem hatalom. A valódi lét kell; valódi emberek akarunk lenni.
Az emberi szív saját képétől megtermékenyítve már megszámlálhatatlan évezredek óta teherben van és várandós: önmagával. Önmagát akarja megszülni irtózatos idők óta, megmérhetetlen kínnal és megrendítő állhatatossággal. Ez az egyetlen fontos abban, ami eddig történt; ez az egyetlen érdekes abban, ami történni fog; ez az, amire a másik emberben kíváncsi vagyok; ez az egyetlen vonzó a könyvben, a képben, a szoborban és a muzsikában. Ez az, amit a szóban hallani akarok - , ez és semmi más. Minden egyéb unalmas, érdektelen, közömbös, lényegtelen.
Hamvas Béla: Anthologia humana (részletek)
Közreműködők:Jenei János, Demcsák Kata, Bánki Róza, Képes Gabi, Kiss Attila Etele, Klapcsik László, Martinkovics Katalin, Galli Andrea, Balog József, Balogh Tamás, Katona Tamás, Budai Zsolt, Barna Gábor, Jovanovics József, Péter Szabó Attila, Kémeri Attila Rampai, Rádi László, Pilinyi Anita, Engert Mónika, Jámbor Erika, Perovics Zoltán, Turcsányi István.
Hang: Varga Zoltán
Hangkeverés: Hunyadi Zsolt
Ruhák: Bánki Róza
Rendező: Perovics Zoltán