Van, akitől azt kapjuk, amit megszoktunk és vártunk, van, aki tiszta lappal indul, mert most ismerjük meg, de olyan együttest is láttunk a Thealter Fesztiválon, amelyik önmagához képest mutatott valami mást. Például a Metanoia.
Alapvetően természetesen nem változott meg Perovics Zoltán attitűdje, az Én tökéletes vagyokcímű új darabjáról ugyanúgy ráismerünk, mint eddig, de most nagyon elege lett a mai Magyarországból és az asztalra csapott. A maga módján persze, finoman és választékosan, mégis érzékelhetően. Pero utóbbi években készült munkái a történelmi bűnök felé nyúltak, ám itt és most annyi guano halmozódott fel körülöttünk, hogy ő sem tudja szó, illetve mű nélkül hagyni.
A saját szobaszínházában játszott opuszok lenyűgözőek voltak, de én nagyon szeretem, amikor tágasabb teret használ (például a Grand Café mozitermét),
és alkalma van megmutatni nagyvonalú gesztusait. Most is ez történt. Nála mi sem természetesebb, mint a lenyűgöző tabló, ami a nézőket fogadja: a két koromfeketébe öltöztetett, szoborrá dermedt alak (amellett, hogy bravúros kép) kellően baljóslatú, kicsit emlékeztetnek a Holdra szállókra, kicsit meg nem is. Ezek itt nem egyszerűen sötét alakok (ők lennének az egyszerűbb képlet), hanem olyan félelmetes mamelukok, akiknek nem látjuk se az arcát, se a kezét, se semmijüket, így tehát azonosíthatatlanok – a mi nézői-civil világunkban is az ilyen lények löknek bennünket a kafkai útvesztőkbe.
Kis szertartás után, vagyis a tradicionális artopéd-zászló (aki nem tudja: egy darabka WC papír), és a nem művészi értelemben tradicionális (manapság újra divatos) szögesdrótkerítés „felvonása” után veszi kezdetét (nem az előadás, mert ez már az) a one woman show, merthogy a darab Erdély Perovics Andreára íródott,
aki megint elkápráztat clown-tehetségével, s nem kevésbé, hihetetlenül hajlékony és sokszólamú hangjával.
A cím eleve iróniára utal, s lőn. (Mert Perónak van humora, bár leginkább sötétszürke.) Andrea a shoppingoló, telefonálgató plázacicák csicsergéséből kalandozik ki a mélyebb tartományok felé, folyamatosan prezentálva, s egyidejűleg takarítva a bennünket lassan maga alá temető – elvont értelemben vett – szemetet, nem kihagyva a legaktuálisabbakat sem. A rendező méregtelenítő kúrának nevezi ezt az előadást, s tényleg az. (…)
Forrás: http://tiszatajonline.hu/?p=83097(ezt