A Jégdoktinákról még sokat fogunk olvasni, de írni róla lehetetlen vállalkozás. Írni arról a jelenségről lehet, melyet az előadás elénk tár, sőt arról kötelező. Pero panoptikuma a kőkemény valóság. Tükör. Figurái újra és újra felélednek, aktualizálják magukat. Ez még nem a történelem, ez most is történik velünk. És az idő a sebeket mégsem gyógyítja be, de az emlékezetet eltorzítja. A hétköznapok régészei elfedik a valóságot, seprűikkel inkább visszatakarják a leleteket. Ezért csak azt tudom javasolni mindenkinek, üljön be a nézőtérre és személyesen élje át! A tökéletes, letisztult színház mellé mindenki megkapja a megingathatatlan személyes tudást is. Ez az előadás az új évezred kötelező irodalma.
Namaste (azaz: meghajlás, hódolat, tisztelet az emberben lévő isteni lélek előtt): Erdély Perovics Andrea, G. Erdélyi Hermina, Diószegi Ágnes, Szokol Szilárd, Varga Péter, Lengyel Zoltán, Perovics Zoltán, Csúri Anna, Kiss Attila Etele.