Ez a furcsa, kiszámított hanghatásokból, kinyilatkoztatásszerűen előadott szekvenciális szövegből épülő, lassan exponálódó kép egyszerre tűnik valamiféle kibogozhatatlan, víziószerű Szűz Máriá-s nyelvjátéknak Boldogasszony országában vagy az Ulysses-beli esküvői menet (Tizenharmadik fejezet: Nauszikaá) továbbírt, látás-hallás-nyelv-gondolat prizmaszerű fénytörésben való "rögzítményének". És még annyi minden másnak. A hangzó szöveget rendhagyó mód áttagoló Szűz Mária-visszhang, a bizarr ének- és beszédhangok az abszurd drámák világát, a nyelvi kommunikáció ellehetetlenülését nem holmi elidegenítő effektek gyanánt rekonstruálják, inkább a befogadó tisztán értelmi hozzáállását oldó, elvezérlő trükkök, hogy mindent akként fogadjunk be, ami. Intellektuálisan komoly blöffként és egy ezen túlmutató vízióként, ami nem bír el vélt-valós esztétikai kötöttségeket, csakis a precíz, "óraműpontos" végrehajtást.
Forrás