A színház nem az a tér, ahol elsősorban az embernek "jól kell éreznie magát", ahol a darabnak mindenáron "tetszést kell aratnia", de az a tér, ahol az értelem és az érzelem közösen kell, hogy eljusson a katarzisig, s ezáltal vagy a botrány érzetét keltse a nézőben, vagy a rácsodálkozásét és együttérzését. Ezt a Metanoia társulat nagyon jól tudja. De mi is ma a Napvárosban a Metanoia színház? Ahogy körbenézek a Grand Café mozitermében, látom, hogy a harmadik éjféli előadáson is teltház van, még a földön is ülnek. Látom barátaimat Vajdaságból, és máshonnan, akik csak ezért jöttek el. Látom a nézők tekintetét, akik igenis várnak valamit a Metanoia társulattól, s ez óriási felelősség. Úgy érzem a Metanoia megméretett tegnap éjjel, s nem találtatott könnyűnek. (...)
Forrás